Márki Lacika vagyok, 8 éves, halmozottan sérült Kisfiú.
2017. augusztus 2-án – a rekkenő nyári hőségben – születtem, igazi Oroszlán vagyok: nagyhangú, makacs és küzdő.
Anyukám, amikor engem várt, elkapott egy vírusfertőzést, ezért születtem „kicsit” kacifántosan erre a világra. Nem tudok önállóan ülni, járni, és nem beszélek, de megértem az engem körülvevő világot.
Szüleimmel és Terapeutáimmal közösen azért küzdünk, hogy megtanulhassak könnyebben mozogni, járni, kommunikálni.
Nagyon sok fejlesztésen vagyok már túl és nagyon sok fejlesztés vár még rám, hogy célt érhessek. Ezek a terápiák magánfinanszírozásúak, nagyon drágák.
Köszönöm, hogy velünk tartasz a hosszú úton és támogatsz engem egy kávé/süti árával. ❤️
Rólam
2017. augusztus 2-án megszülettem 👼, és ezzel elkezdődött egy különleges, kihívásokkal teli, mégis sok szeretettel és kitartással átszőtt utazásom.
Már egészen kicsi koromban kiderült, hogy egy betegséggel kell megküzdenem: 2017 augusztusának végén a Bethesda Gyermekkórház orvosai fényt derítettek a betegségem okára. Ez volt az első lépés azon az úton, amelyen azóta is haladok.
Nem sokkal később, 2017 novemberében találkoztam egy nagyon kedves gyógypedagógussal, Ildikó nénivel, aki azóta is fontos része az életemnek. ❤️ Decemberben elérkezett az első karácsonyom 🎄, amikor egy zenélő mesekönyvet kaptam – ezt a mai napig örömmel nézegetem.
2018 tavaszán elkezdődtek a fejlesztéseim: márciusban indult a korai fejlesztés és a Dévény-torna, amelyek hosszú éveken át kísérték a mindennapjaimat. Májusban Anyáékkal belevágtunk a neurohidroterápiába az úszóiskolában, majd szeptembertől a Tunyogi Játszóházba kezdtünk járni, ahol játékos formában, de nagyon komoly fejlesztő munka zajlott. Novemberben kipróbáltuk a Pfaffenrot manuálterápiát is, amely mellett végül letettük a voksunkat.
2019 karácsonya ismét sok örömet hozott 🎁: olyan ajándékokat kaptam, amelyek segítették a fejlődésemet.
2020 újabb fontos állomásokat hozott. Január óta a Step by Step Terápiás Központba járok intenzív TheraSuit tornára. Február 16-án megszületett a hugicám, Viki ❤️, ami hatalmas boldogságot hozott a családunkba. Tavasszal először próbáltam ki a robotterápiát, nyáron pedig MAES terápián vettem részt, amelyet később a Mackórendelőben is folytattunk. Szeptembertől büszke Pető ovis lettem 🥰: először a Napraforgó, majd a Kisvakond csoport tagja.
2021-ben az ovi és a fejlesztések töltötték ki a napjaimat. Nyáron sokat pancsoltam és erősödtem a Paskál Strandfürdő medencéiben 🤗, ősszel pedig a Vojta terápiát is kipróbáltuk, ami szintén sokat segített nekem.
2022-ben újabb nagy mérföldkövek következtek. Május 10-én Barcelonában átestem az első szövetbemetszéses műtétemen. Július 1-jén megszületett a kisöcsém, Kristóf 💙. Ugyanebben a hónapban egyhetes Pfaffenrot manuálterápiás táborban vettem részt az Újbudai Fejlesztőházban. Szeptembertől minden hétfőn visszatértem ide manuálterápiára és aktív tornára. Októberben intenzív terápiás hetem volt az Aprókában 🦊, novemberben pedig robottornán vettem részt a STEPS-ben 💪. Az év végén ismét egy meghitt, nevetéssel és játékokkal teli karácsonyt ünnepeltünk 🎄.
2023-ban sem állt meg a fejlődés. Februárban intenzív terápián vettem részt a Step by Step-ben, áprilisban az Aprókában folytattam. Májusban egy kiropraktőr segített átmozgatni a testemet 😹, júliusban pedig két hetet töltöttem fejlesztéssel az Újbudai Fejlesztőházban. Szeptemberben újra visszatértem az oviba 🤗.
2024. január 9-én Barcelonában újabb fontos mérföldkőhöz érkeztünk: átestem a második szövetbemetszéses műtétemen. Ez a beavatkozás elsősorban a lábaim állapotának javítására irányult, hogy könnyebbé váljon számomra a mozgás, és megnyíljon a fejlődés következő lépcsőfoka.
A műtét után gyorsan megkezdődött a rehabilitáció: hamar visszatértem az óvodába, és intenzív fejlesztéseken, manuálterápián, valamint robotterápián is részt vettem. A visszajelzések biztatóak: a lábaim szépen javulnak, mozgásom könnyebb, ugyanakkor a kezecskéimen még dolgozni kell. Lépésről lépésre, kitartással haladok előre ezen az úton. 💛
Az út azonban itt sem állt meg: 2026 áprilisának végén a harmadik Nazarov-műtéten is átestem, amely újabb lehetőséget adott a fejlődésemre és a továbblépésre.
Lacika 2024 szeptembere óta a budapesti Mozgásjavító SHF tagozatának tanulója. A Pepita Csoportot erősíti, három kis társával együtt. Tudjátok, ez az iskola egy icipicit más, mint amire az ember gondol, ha meghallja az iskola szót. Nem olvasni, számolni, írni tanulnak a diákok, hanem van itt érzékelés-észlelés fejlesztő óra, étkezésterápia, kommunikáció fejlesztés, zene fejlesztő óra, kutyaterápia. A tagozaton az az általános hozzáállás, hogy az oda járó srácok bár „kicsit” kacifántosak, de ugyanolyan teljes értékű emberek mint egészséges társaik és feltétlen szeretet veszi körül őket. 🥰❤️
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Lacika ebbe az iskolába járhat, mert a legjobb kezekben van. 🙏
"Nem hiszek a fogyatékban. A lélek szabadságában hiszek.
A lábban, ami lehet, hogy járni képtelen, de az akarat benne szárnyalni képes. A szemben hiszek, ami lehet, hogy nem látja a napfelkeltét, de érzi, amikor a nap melegíti a szívet. A hangban hiszek, melyet lehet nem hallanak, de a mosoly megmelengeti az elfáradt lelkeket.
Nem hiszek a fogyatékosságban, mert a lélek szabadságában hiszek.
Az értelem sem lehet fogyatékos, amikor az érzelem csordultig tele. Én a lélekben hiszek, melynek nem gátja a hiány, hiszen az ember, míg él szabad. És neked, akinek keze van, lába, értelme, és színtiszta hittel teli élete, szeresd őt, akinek nehéz, akinek nehezebb, akit megvisel az élet. És ne, ne a fogyatékosságot tiszteld, mert nem létezik.
Ember van csak. Ember. Aki szabad."
Todorovits Rea
